75. idea

A nulla, vagy zéró, vagy "0" nélkül nehéz elképzelni a világot, pedig nem olyan rég van jelen mindennapi életünkben. Az, hogy használjunk egy jelet a semmi megjelölésére, már régóta felmerült az emberiségben, de négyezer évvel ezelőttig ennek semmilyen nyomát nem találjuk. Kr.e. 2000 környékén a babilóniaiak elkezdték jelölni a semmit, még pedig semmivel, vagyis a számításoknál üres helyet hagytak a nulla helyén. Nem kell részletezni, hogy ez gyakori számítási hibákhoz vezethetett, ezért kb. 500 évvel később bevezették a két ferde éket a nulla jelölésére. Nem csak a semmit kezdték így jelölni, hanem a számításoknál is, ahogy mi használjuk pl. a 100 leírásánál, ahol azt jelzi, hogy az egyesek és tízesek helyén nem szerepel számjegy.

A Kr.e. VII században, az indiai matematikus Brahmagupta ismerte fel, hogy a nulla nem csak "helykitöltő", hanem számolásra is alkalmas teljes értékű számjegy. A nullát átvették az arabok, majd a perzsa matematikus, al-Khwarizmi műveinek fordításával jutott el nyugatra a XII. században.

A katolikus egyház, mint oly sok minden nyilvánvaló dologgal az életben, ezzel sem tudott mit kezdeni, mert nem tartották helyesnek, hogy "jelzést adjunk valaminek, ami nem létezik", ezért maradtak a római számoknál.

A nulla mindennapjaink része, egyedül a naptárainkból hiányzik, hiszen időszámításunk szerint csak Krisztus előtti 1. év és Krisztus utáni 1. év létezik, köztük nincs nulla év.