5. esemény

Mivel történelmi feljegyzés nincs róla, ezért pontos dátumot nem tudhatunk, de a legvalószínűbb becslés szerint Kr.e. 1620-ban tört ki Théra (Santorini) szigetén a vulkán, melynek hatása az egész Földközi-tenger keleti medencéjére kiterjedt. 

A kutatók szerint ez volt az emberiség történelmének második legnagyobb vulkánkitörése, négyszer akkora füsttel és hamuval járt, mint a Krakatau 1883-as kitörése.

Nagy kiterjedésben, mintegy 80 méter vastagon borította el a tenger fenekét a kitörésből származó habkő, és a nyomában keletkező szökőár teljesen elpusztította a Kréta északi részén virágzó minószi kultúrát.

Théra szigetén hatalmas kráter keletkezett, és Akrotiri városát 8 méter vastagon borította be a hamu. 

Egyiptomi írott forrásokban nincs nyoma a kitörésnek, bár egyes spekulációk szerint a Bibliában említett csapásoknak köze lehetett a vulkánkitöréshez. Vannak akik szerint Kínában, a Hszia-dinasztia  korában (Kr.e. 1618-ban) feljegyzett szokatlan időjárási viszonyok ennek köszönhetőek. Megint mások a Thérán történt vulkánkitörést okolják a legendás Atlantisz eltűnéséért.

Akrotiri feltárása során, 1967-ben freskók kerültek elő, amelyek Krétával, Egyiptommal és a levantei királysággal folytatott kereskedelemről és kulturális kapcsolatról tanúskodnak. Mivel emberi maradványokat nem találtak, a lakosságnak valószínűleg volt ideje elhagyni a szigetet, nem úgy, mint Pompejiben.