81. idea

"A szamszárikus örömök olyanok, akár a sós víz, minél jobban beléjük merülünk, annál jobban sóvárgunk utána"

Geshe Sonam Rinchen

A szamszára vagy szanszára (szanszkrit, páli: szamszara) buddhista fogalom, amely szó szerint "folyamatos mozgást" jelent, magyar fordítása "létforgatag", "létkerék", stb. A buddhizmusban a szamszára a folyamatosan ismétlődő születések és halálok sorozata, amely a közönséges lények énhez és tapasztaláshoz való ragaszkodásából és berögzüléseiből fakad. A kifejezés elsősorban a hat érzéki vágy birodalmában való folyamatos újjászületést és létezést jelenti, amelyeket fizikai vagy pszichológiai birodalomként értelmeznek, és amelyeknek jellemző fájdalmaik vannak. Szamszára az avidjából, azaz a nem-tudásból ered és jellemzője a dukkha, azaz a szenvedés, az aggodalom és az elégedetlenség. 

A szamszára gondolata először a Védákban jelenik meg Kr.e. 1500 körül. Bár a legtöbben a hinduizmushoz és a buddhizmushoz kötik, jelen van a dzsainizmusban és a szikhizmusban is.

A lélek vándorlása mindaddig folytatódik - nem tudni hány életen keresztül - amíg teljességgel meg nem szabadul a tisztátalanságaitól, s a jóga által igaz és tökéletes tudásra nem tesz szert a múlhatatlan Lélekről, hogy elérje a muktit vagy másképp a móksát, azaz a végső megszabadulást, s tökéletes és végtelen boldogságot élvezzen, egyesülve a világlélekkel, Brahmannal. Ekkor hagyja abba a vándorlást. Ez az állapot a nirvána. A nirvánában megszűnik minden földi tevékenység, eltűnik minden vágy, szenvedés, kötődés és halál.