81. találmány
Az emberiség évezredekig úgy követte az idő múlását, hogy az égitestek állását figyelte meg. Ezek azonban felhős időben teljesen támpont nélkül hagyják az embert.
Ezért mindig törekedtünk arra, hogy olyan időmérő eszközt készítsünk, amely rossz idő esetén is tájékoztat minket az idő múlásáról.
Az első ilyen találmány a vízóra (görögül klepszidra), ami azon alapszik, hogy vizet szabályozva folyatnak egyik edényből a másikba, vagy csak ki egy edényből.
Ha henger alakú víztároló edényt használunk, lyukkal az alján, akkor a távozó víz mennyisége az edényben lévő víz nyomásától függ, minél több a víz benne, az alján annál jobban csöpög, tehát alkalmatlan egyenletes vízmérésre.
Az elején gyorsan csöpög a víz, később meg egyre lassabban.
Az egyiptomiak Kr.e. 1500 táján felismerték, ha az edényt tölcsérszerűen lefelé elkeskenyítik, a vízszint egyenletesen fog csökkenni benne, ez pedig lehetővé teszi az időmérést.
Másutt olyan összetett víztároló rendszereket alkalmaztak, amik lehetővé tették az egyenletes vízszintcsökkenést. A klepszidra csöpögése a mai órák ketyegésére hasonlított.
Később a rómaiak és a kínaiak bonyolult vízrendszerű szerkezeteket alkottak, amelyeknek mutatója, vagy tárcsája volt, ami időközönként egy csengőt szólaltatott meg, amit vallási események, vagy pl. politikai viták hosszának meghatározásához használtak.
