83.találmány

A kard pengéből és markolatból áll. Az utóbbi egy fogantyúféle, a végén gombbal vagy ellensúllyal. Az ütésre, vágásra használt kardpenge lehet egyélű, vagy kétélű, de mindenképp hegyes, hogy szúrni lehessen vele.

Az első fegyvereket pattintott kövekből készítették, majd később a bronzkortól már rövid pengéjű tőröket is készítettek.

A kohászat fejlődésével, a tartósabb ötvözetek megismerésének köszönhetően 3500 évvel ezelőtt már hosszabb vaskardokat is tudtak kovácsolni, de a 90 cm-nél hosszabb penge készítése nem volt célszerű.

A kínai egyélű acélkard a Kr.e. III. században jelent meg. A római korban a markolat még nem volt a rövid lapos penge része, csak az európai középkorban alakultak ki végleges formaváltozatai.

A középkori kardok kétélűek voltak, kétkezes használatra tervezték őket, nagy markolattal és keresztvassal. Az Ázsiában elterjedt görbe pengéket a törökök vezették be Európában a XVI. században, és ezekből alakult ki a nyugati lovassági szablya.

A XVII-XVIII. században divatba jött a rövidebb párbajtőr.

A hosszabb kard és a párbajtőr egészen a XVIII. század végéig népszerű párbajfegyver maradt.