54. találmány

"Fején rézsisak vala és pikkelyes pánczélba volt öltözve"

Sámuel I. könyve 17,5 (Góliátról)

A sisak a fejet érő ütés tompításának leghatékonyabb eszköze 5000 éve. 

A régészeti feltárások azt bizonyítják, hogy sisakot már 5000 évvel ezelőtt kezdték használni a katonák Mezopotámiában. Nem sokkal ezután megjelent Egyiptomban is, ahol krokodilbőrt alkalmaztak sisak készítésére.

Az ókori haditechnika a görögök idejében (Kr.e. V.század) érte el csúcspontját, ahol a hopliták (nehéz fegyverzetű gyalogos katonák) a test kontúrját követő bronzpáncélt, széles pajzsokat és bronzsisakot viseltek.

Ezek a sisakok általában korinthoszi stílusban készültek, tömör fémből, a fej és a nyak védelmére, keskeny résekkel a szemnek, orrnak és szájnak. Ez a típus egyrészt nagyszerű védelmet biztosított, másrészt kinézetével félelmet keltett.  

Az azóta eltelt évszázadok során a sisakok rengeteg változáson estek keresztül, a rómaiak felcsapható arcvédő lapot találtak fel, míg a középkorban megjelentek a rostélyok.

Napjainkban a sisakok (összetett) kompozit anyagokból készülnek, mint pl. a kevlár, ami kis önsúly mellett megpróbál maximális védelmet nyújtani.