34. találmány

"A kő vagy bármely rögzíteni kívánt tárgy köré öntik."

Theophrasztosz, görög filozófus és természettudós

A gipsz széles körben elterjedt, víztartalmú szulfátásvány, amely olyan változatos formákban kristályosodik, mint a finom szemcséjű alabástrom vagy a nagylemezes szerkezetű szelenit.

Kb. 7500 évvel ezelőtt kezdték építő-, illetve díszítőanyagként használni.

Egyiptomban nyílt tűzön kiégették, majd porították, és vízzel keverve kötöanyagként vagy vakolatként használták.

Egy jerikói kultúrában koponyákat díszítettek vele, élethű festéssel.

Európában a rómaiak használták először.

A párizsi gipsz elnevezést a XVI. században kapta, amikor a francia király elrendelte, hogy a faházakat vonják be gipsszel tűzvédelmi szempontokból.

A stukkó gipszalapú díszvakolat.

A gyógyászatban a XIX. századtól használják törött végtagok rögzítésére. 

Miután megtudtuk, hogy a gipsz 7500 éves egyiptomi találmány, tudjunk meg többet egy egyiptomból származtatott gyümölcsről, a barhi datolyáról.