24. találmány
A szán és különböző változatai kulcsszerepet játszottak az ember életének számos területén.
A szánkó vagy ródli olyan jármű, amely párhuzamos talpakon siklik a földön vagy havon, jégen. A szán általában ló vontatta közlekedési eszköz, amelyen utasülések is vannak.
A fából készült szán használatának legkorábbi bizonyítékai Kr.e. 7000 tájáról, Észak-Európa sarkvidéki területeiről származik. A szánt eleinte emberek húzták, később kutyákat és ökröket fogtak be elé.
Az inuitok már a prekolumbiánus időkben ismerték a kutyaszánt, de melegebb éghajlatú vidékeken, így mezopotámia száraz poros tájain is használták.
Nem tudjuk, hogy pontosan hol találták fel a szánt, de valószínűleg a világ több részén is használni kezdték egymástól függetlenül.
Az ember vonta számnak kulcsfontosságú szerepe jutott a sarkvidéki expediciókban. A XX. században kutyákat, szibériai huskykat kezdtek befogni ilyen alkalmakkor.
Újabban szélsárkányokkal is szokás szánokat húzni, így hasznosítható a szél energiája. Ez a megoldás azért is praktikus, mert így kevesebb ellátmányt kell szállítani.
Napjainkban a szán főleg a sport és a kikapcsolódás eszköze. A tobogán vagy szkeleton - az elől lekerekített, gördeszkára emlékeztető kis szánkó - órákon át biztosíthatja a szórakozásunkat. A bob, a szkeleton és a szánkó szerepel a téli olimpiai játékok versenyszámai között is. A csapatok vagy az egyéni versenyzők kiépített pályán siklanak le különlegesen áramvonalas járművekkel.
Miután megtudtuk, hogy a szánt valószínűleg a mai Svédország területén találták fel, nézzük meg, hogy készül a svédek mindennapi kenyere a kavring.