62. találmány

Az ember által készített üveg a bronzkor óta van jelen életünkben. A készítésének módját a Közel-Keleten találták fel, innen jutott el Mezopotámiába és Egyiptomba, ahol 4500 éves üveggyöngyöket találtak.

Az üveg gyártásához kvarchomokot, kalcium-oxidot, szódát (nátrium-karbonát) és magnéziumot olvasztottak egybe.

A kor technikai körülményei közt, az ehhez szükséges 1500 Celsius fokot nem volt könnyű kellő szaktudás nélkül elérni egy kemencében, ezért az üveg luxuscikknek számított.

Kr.e-i I. században a rómaiak feltalálták a fúvócsövet, ami annyira elterjedt, hogy viszonylag nagy mennyiségben lehetett üveget előállítani, ezzel megszűnt a luxuscikk mivolta.

Velencébe a XV. században virágzott fel az üvegipar, ahol a cristallo nevezetű kristályutánzatú nátron-mész üveg terjedt el.

Az üveg általában átlátszó, színtelen, vagy áttetsző anyag.

Alkotóelemei három csoportba oszthatók: alkáliák, földfémek és fém-oxidok.

Az ablakokhoz készített üveg például nem tartalmaz ólmot, de van benne fekete mangán-oxid.

Az olcsó palacküveg vasoxidból, timföldből, és szilikátból áll.

AZ 1950-es években Sir Alastair Pilkington vezette be a forradalmian új "úsztatott üveg" technikát. Ennek során erősen viszkózus üveghártyát úsztatnak olvasztott folyékony ónra, és mivel a kettő nem elegyedik egymással, találkozási felületük tökéletesen sík marad.

Újabb fejlesztések eredménye a biztonsági (szilánkmentes) üveg, a hőálló üveg, valamint a száloptika, amit a távközlésben és a gyógyászatban használnak.