28. találmány

Az első kézzel előállított anyagokhoz, amelyeket ruhakészítés céljából hoztak létre az emberek, hőnek és nyomásnak kitett állati rostokat használtak fel. A gyapjúból készült filc nemez azonban nem volt elég tartós, és az igazi textília (szövet) csak a szövés feltalálásával született meg. Ehhez a művelethez szövőszékre volt szükség, amely egy keretből áll, ezen függőlegesen kifeszített fonalak között a szövő vízszintes szálakat húzott keresztül. Magát a fonalat sodorták, állati vagy növényi eredetű rostokból.

A szövés legrégibb bizonyítékát 1962-ben a törökországi Catlal Hüyük városában találták meg: ez a lelet egy elszenesedett szövetdarab Kr.e. 6500 tájáról. Nem tudjuk hogy lenből készült-e (amely a Földközi-térségében honos vadnövény volt), vagy juh gyapjából. Későbbi, Kr.e. 5000 táján szövött vászondarab és korábbi lenvászon is előkerült Egyiptomból.

Úgy tűnik a törökországi leletnek is ez az anyaga. A len szakértői azonban cáfolták ezt, szerintük a növény akkor nem volt fellelhető ebben a térségben. A gyapju szakértői is egyetértettek miután kiderült hogy a szövet darab pikkelyes, (a lenvászon ugyanis sima) s ebből arra következtetek, hogy a törökországi lelet gyapjúból készült. A végleges válaszhoz egy mintát lúgos oldatba merítettek, ami a gyapjút tönkretette volna, de ehelyett kioldotta az anyag fekete színét és feltárta a szövet mintázatát, bizonyítva hogy lenből készült. Nem sokkal a lennel  való szövés feltalálása után már a gyapjúval és selyemmel is dolgoztak, ami újabb áttörés volt, biztosította a textíliák változatosságát, és így már melegebb és tartósabb darabok is készülhettek.

Miután megtudtuk, hogy a szövetet a mai Törökország területén találták fel, kóstoljunk meg egy igazi nyári hűsítő desszertet.