68. idea

Az örökbefogadás (szülőséget vállalni valaki felett, aki nem vér szerinti utód) természetesen az idők kezdete óta létező gyakorlat, de Hammurapi, Babilon hatodik királya volt az, aki részletesen szabályozta törvényeiben az örökbefogadók és az örökbefogadott jogait és kötelességeit.

A legáltalánosabb forma egy gyermek örökbefogadása, de a történelem folyamán számos felnőttet is fogadtak örökbe, hogy megőrizzék egy család vérvonalát politikai, vallási, vagy gazdasági okokból.

A mai fogalmaink szerinti örökbefogadást először az Egyesült Államokbeli Massachusetts-ben iktatták törvénybe, 1851-ben.

Britanniában erre 1926-ban került sor, egyrészt az I. világháborúban árván maradt gyerekek nagy száma, másrészt az egyre több házasságon kívül születő gyermek miatt.

A II. világháborút követően a nemzetközi örökbefogadás egyre népszerűbb lett, főleg a gazdagabb országokban, de sokáig nagy ellenérzés követte a más nagyrasszba tartozó gyerekek adoptálását. Az 1970-es évektől ez is megváltozott, és manapság van ahol egyedülálló szülő, vagy akár egynemű szülők is fogadhatnak örökbe.