13. festmény
Priscilla katakombái, Róma, Olaszország
Róma katakombáit Kr.u. 150-től a IV. század elejéig ásták a vulkanikus talajba, ami a város egy részét borítja. Az első időkben római polgároknak szolgáltak temetkezési helyül, majd később a zsidók és keresztények használták. Mivel Kr.u. 313-ig Rómában üldözték a keresztényeket, gyakran használtak a világi társadalomban elfogadott képeket a hitük kifejezésére. Ebben a korban a keresztény művészet gyakran használt semleges képeket, mint az "orant" (imára emelt kezű alak), a galamb (a béke jelképe) és a jó pásztor, a humanitárius törekvések szimbóluma. A keresztény szimbolikában az orant jelképezte a halottat a mennyországban, a galamb a Szentlélek jelképe volt, míg a pásztor, Krisztust és a követőit jelentette.
A jó pásztor képe tagadhatatlan hasonlóságot mutat Merkúr isten elfogadott ábrázolásmódjával. Krisztus a képen tunikát visel, kost visz a hátán, erszénye van és pásztorbotja, mint Merkúrnak. Krisztust borotvált arccal ábrázolják, mint más korabeli keresztény festményeken. Mai szemmel nehéz különbséget tenni Krisztus és Merkúr ábrázolása között, de egy korai keresztény azonnal tudta, hogy miről szól a festmény.
Miután megtekintettük a képet, nézzük meg, hogyan készül a toszkán kenyérleves:
