69. idea
"Minden fog az ember fejében értékesebb, mint egy gyémánt"
Miguel de Servantes: Don Quijote (1605)
A száj ápoltságának (főleg a fogaké) nem annyira új keletű, mint gondolnánk. A fogak közé szorult ételmaradékok eltávolításáról már a neandervölgyi emberek maradványai is árulkodnak, hiszen olyan koponyákat találtak, amin a fogpiszkálás össze nem téveszthető jelei látszanak. Más bizonyítékok is azt mutatják, hogy a korai ember bizonyos fák gallyait rágta, illetve tollat és csontokat használt arra, hogy tisztítsa fogközeit, de az közel sem bizonyított, hogy fogproblémák megelőzésének céljával tették ezt, nem pedig csak a kellemetlen érzéstől próbáltak megszabadulni.
Mai napig, pl. Etiópiában - főleg gyerekek - használnak rágóbotokat, az ún. mefakát. A fogmosás legkorábbi nyomát Kr.e. 1600 körül Afrikában találták meg.
Mezopotámiában pedig Kr.e. II. évezred környékén írott bizonyítékok vannak arra, hogy az ott élők kimosták a szájukat, és részletes leírást olvashatunk arról is, hogyan tisztítsuk a fogunkat az ujjunkra tekert szövetdarabbal.
Ennek modern kori változata az ujjfogkefe, amit leginkább a kisgyerekek fogának tisztítására használnak.
A szájhigiénia mindennapos rutinná válása, és a fogászat fejlődése napjainkra lehetővé tette, hogy sokkal egészségesebb fogakkal és szájjal éljük le életünket, mint elődeink, bár mint minden technikai és orvostudományi vívmány, ez főleg a fejlett országokra jellemző.
