75. találmány

"...és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét."

Mózes I. könyve (A teremtésről) 2,21 (Károli Gáspár ford.)

A modern orvostudomány számtalan vívmánya használhatatlan lenne, ha nem létezne érzéstelenítés.

Az egyiptomi és asszíriai doktorok mindkét oldalt elszorították a fő nyaki verőeret, ezzel eszméletvesztést idézve elő a beavatkozás idejére.

Emellett Egyiptomban ópiumot, Asszíriában pedig nadragulya, vadkender és mandragóragyökér keverékét használták fájdalomcsillapításra.

A görögök és rómaiak tovább fejlesztették ezeket a módszereket, a középkori arab orvosok pedig már gáz belélegeztetésével is tudtak érzésteleníteni.

A modern kori anesztézia születését a XVIII. század második felére tehetjük, amikor Joseph Priestly izolálta a dinitrogén-oxidot, más néven a kéjgázt.

Sir Humphrey Davy tudatában volt az anyag érzéstelenítő és kábulatot okozó hatásának, mégis inkább unaloműző társasági szórakozásra használták, míg használatba nem vette egy amerikai fogorvos, aki meg akarta kímélni a betegeket a fogfájás kínjaitól.

Pár évvel később a dietil-étert kezdték használni a fogorvosoknál, majd a műtéteknél is.

Egyes helyeken kloroformot használtak, mert az éterrel ellentétben nem volt gyúlékony, de gyakran okozott szövődményeket.