53. idea

Az abakuszt először a sumerek fejlesztették ki az ősi Mezopotámiában, különböző matematikai műveletek elvégzéséhez.

Mivel az abakusz szó etimológiája szerint az "abaq" sémi szó port jelent, ezért úgy gondolják, hogy az abakusz első verziói egy porral borított táblát használtak számolásra.

Az abakusz ötlete szétszóródott a világban. A legrégebbi épen maradt darabja 150 cm hosszú és 75 cm magas. A görög Salamis szigetén használhatták Kr.e. 300 körül.

Később elért Rómába és a távoli Kínába is. Lassan átalakult, és megkapta a mai formáját, a keretbe foglalt drótok, vagy rudak összességét, melyeken mozgatható golyók vannak.

Minden sor más értéket képvisel. Hagyományosan az első sor az egyeseket, a második a tízeseket, a harmadik a százasokat.

Kr.u. 700 körül aztán Indiában kifejlesztettek egy számjelölő rendszert helyi értékekkel és a nullával, ami sokkal egyszerűbbé tette a számolást, az összeadást, a kivonást, a szorzást és osztást írásban.

Az új módszer az arab közvetítőkön keresztül eljutott Európába 1000 körül, és ez egyre inkább visszaszorította az abakusz használatát. A nyugati világban manapság az abakusz legtöbbször gyerekjátékként tűnik fel, míg Kelet-Ázsiában sok helyen a mai napig használják.