63. találmány

A hegesztés fémdarabok egymáshoz kötése hő, vagy nyomás, vagy ezek együttes alkalmazása révén, úgy, hogy ezek eggyé váljanak.

A hegesztés akkor jelenhetett meg, amikor  vasércet olvasztottak kovácsolt vas előállításának céljából.

Ennek első bizonyítéka a mai Törökország területéről, Észak-Anatóliából került elő egy hettita sírból.

Akkoriban vasércdarabokat hevítettek kohóban, amíg a szennyeződések salakká olvadtak. Ezután a forró vasdarabokból kalapálással kiverték a folyékony salakot, a visszamaradó vasat pedig tömörítették.

Hasonló eljárással készültek azok a tárgyak is, melyek Tutanhamon sírjából kerültek elő.

Ez a kovácsolásra épülő módszer évszázadokig az egyetlen ismert hegesztési eljárás volt.

Ennek bizonyítéka a delhi vasoszlop az V. századból.

Az ív- és ellenállás hegesztés, az autogén vágópisztolyos eljárás felé az utat az elektromosság felfedezése nyitotta meg.

A hegesztés technikája leginkább a két világháború között fejlődött a legjobban.

Manapság a lézeres- és elektronsugaras  hegesztés jelent újdonságot.