44. idea

A hamvasztás, vagyis a halott testének elégetése 5000 évvel ezelőtt terjedt el, főleg Európában és a Közel-Keleten. Bár a hamvasztásról mindenkinek India jut az eszébe, oda csak jó 1000 évvel később jutott el a szokás.

Kr. e. 1000 környékén a görögök a harcban, idegen földön elesett katonák testét elégették, hogy haza tudják vinni, hazai földben eltemetni.

Mivel az elesetteket hősnek tekintették, ezért a hamvasztás a hősöknek kijáró tisztelet szinonimája lett.

Rómában is státuszszimbólum maradt, egészen a kereszténység elterjedéséig, amikor a feltámadás reményében újból elkezdték eltemetni a halottakat.

A hamvasztás teljesen kiment a divatból, néhány országban be is tiltották.

Ez a gondolkodás a XIX. században változott meg, ami nagyban köszönhető Viktória királynő orvosának, Sir Henry Thompsonnak, aki könyvet adott ki Cremation: The treatment of the body after death címmel.

Japánban 1875-ben engedélyezték a hamvasztást.

Az Egyesült Államokban 1876-ban nyílt az első krematórium. 

A legtöbb országban újra megnőtt a hamvasztásos temetkezések aránya. Japánban szinte csak hamvasztanak, Angliában és Németországban több mint 50%-ban választják ezt a módszert.

Az Egyesült Államok a nagy kivétel, ahol több mint 90%-ban hagyományosan temetnek. 

Miután megtudtuk, hogy a hamvasztást először az ókori Itáliában alkalmazták, kóstoljunk meg egy olasz ínyencséget, a kapribogyót.