17. találmány

A világ első magtárát, amelyet kifejezetten erre a célra építettek, Ian Kuijt, a Notre Dame-i Egyetem (Indiana, USA) antropológusprofesszora ásta ki a Jordán völgyében fekvő Dhra' közelében, egy napégette fennsíkon a Holt-tenger mellékén. A mintegy 3 négyzetméter alapterületű építményt fél méterrel a földfelszín alatt találták meg. Kisebb, mint a közelében álló többi épület, amelyek lakóházak lehettek, s ez is jelzi eltérő funkcióját.

Érdekessége, hogy kétszintes, ami egyetlen hasonló korú épületre sem jellemző. A világ első magtára lévén jelentősége abban is rejlik, hogy a földkerekség egyik legkorábbi letelepedett földműves közössége építette, amelynek tagjai már ugyanazon a helyen laktak az év minden szakában, nem vándoroltak folyton-folyvást, élelmet keresve. Másképpen megfogalmazva annak az átmeneti időszaknak az emléke, amikor vadászó-gyűjtögető őseinkből letelepedett földművesek lettek.

A magtár lehetővé tette az emberek számára a nyáron betakarított búza- és árpaszemek, dió és más termények elraktározását, így átvészelhették a téli hónapokat, vagy akár egy terméketlen nyarat is. A tárolt élelmiszer és így az állandó utánpótlás birtokában már gyarapodhatott a lakosság, ami ösztönzőleg hatott a mezőgazdaságra, de egyéb foglalkozások technológiai fejlődésére is. Ez a változás természetesen hátrányokkal is járt, az első földművesek ugyanis viszonylag kevés haszonnövényfajtát termesztettek, így étrendjük kevésbé változatos lett, mint őseiké. Dhra' első gazdálkodói nem tettek egyebet a haszonnövényekkel, mint hogy kigyomlálták és öntözték őket, de a fennsík, amelyen gazdálkodtak, sokkal csapadékosabb volt, mint jelenleg, így többféle növényt termesztettek, mint mai utódaik ezen a vidéken.

Miután ellátogattunk Jordániába, nézzük meg Gasztrobakancslistánkon, hogy készül Jordániában és az egész levantei régióban a joghurt juh-, illetve kecsketejből.