14. festmény

Via Latina katakombái, Róma, Olaszország

falfestmény

A Heszperiszek kertje Héra gyümölcsöskertje, ahol az egyik fán az örök ifjúság és halhatatlanság aranyalmái teremnek. Az aranyalmafát Gaia adta nászajándékként Hérának, Zeusszal tartott esküvőjén. A csodálatos hangú heszperiszek feladata volt a fa gondozása és őrzése. Ám egyszer mégis megrabolták őket, ezért Héra melléjük rendelt segítőtársként egy sohasem alvó, százfejű sárkányt, akit Ladónnak hívtak.

 Noha Héraklészt eredetileg csak tíz munka elvégzésével bízták meg, Eurüsztheusz mükénéi király kettőt nem fogadott el, ezért Héraklész feladatainak számát további kettővel toldotta meg. Ezek egyike, szám szerint a tizenegyedik feladat az volt, hogy almát lopjon a Heszperiszek kertjéből.

 Héraklész nem tudta hol keresse az aranyalmákat, ezért foglyul ejtette Néreuszt, a hajó-testű tengeristent, megkötözte és addig el sem engedte, amíg az el nem árulta, merre találja meg a heszperiszeket és a kertet. Útja során megküzdött Antaeusszal, a bűvös erejű óriással, keresztül haladt Egyiptomon, átszelte Ázsiát és Arábiát. Bolyongása során a Kaukázusban rátalált a sziklához láncolt Prométheuszra. Megölte a Prométheuszt kínzó keselyűt, ezzel kiszabadította a Zeusz által rászabott büntetésből. Hálából azt a jótanácsot kapta, hogy ne maga menjen be a kertbe az almákért, hanem munkájához kérje Atlasz segítségét.

 Héraklész átkelt az óceánon, majd hosszú vándorlás, harcok és komoly megpróbáltatások árán eljutott a heszperiszek kertjéhez. Ott megkérte Atlaszt, hogy szerezzen neki három aranyalmát. Fizetségül felajánlotta, hogy erre az időre hátára veszi az égboltot. Atlasz elfogadta az alkut (e verzió szerint ő volt a heszperiszek apja). Mikor három nap múlva szerencsésen visszatért az almákkal, Atlasz boldog volt hogy megszabadult terhétől, és semmi kedve sem volt visszavenni az eget. Ám Héraklész rászedte. Látszólag elfogadta Atlasz döntését, de megkérte, csupán annyi időre fogja meg újra az égboltot, amíg egy párnát tesz a vállára, hogy kényelmesebben hordhassa a hatalmas terhet. Atlasz gyanútlanul megtette, Héraklész pedig elsétált az almákkal. Egy másik variáció szerint Héraklész elpusztította Ladónt és így jutott az aranyalmákhoz.

 Héraklész volt az egyetlen, akinek sikerült almát lopni a heszperiszek kertjéből, amelyeket később Athéné visszajuttatott eredeti helyükre. Úgy tartják, hogy a „boldogság almáival” sikerült elcsábítani a szépséges Atalantát is, de ezek nem azonosak a „viszály almájával”, amelyet Erisz használt, amikor elindította a legszebbek közötti versengést az Olümposzon.

A falfestmény az egyike a számos őskeresztény korban készült festményeknek, amik már a keresztény Rómában készültek. Az őskeresztény stílus jellemzője volt, hogy mind klasszikus római, mind keresztény történeteket feldolgozott, vegyítve a klasszikus és a meglehetősen egyszerű új stílust. Ennél a képnél Herkules meztelenül áll, egy szövettel a karján, ami teljesen klasszikus, míg a sárkány kígyóként van ábrázolva, mint Ádám és Éva történetében, ami már a keresztény művészet jegyeit mutatja.

Herkules és a heszperidák története később is sokszor ábrázolt motívum, a hős győzelmét jelképezi a balsors felett.

Miután megtekintettük a képet, nézzük meg, hogy készüla tortellini a brodo:

http://gasztrobakancslista.blog.hu/2014/06/24/tortellini_a_brodo_most_akkor_kinek_a_koldoke