19. találmány

Az emberek már Kr.e. 7500 táján is szerettek volna utazni a vizen, de erre a célra alkalmas hajók megépítéséhez használt anyagok közül sokat csak jóval később ismertek meg.

Ezért igen egyszerű megoldással álltak elő. A természetben meglevő technológiát alkalmaztak. Az első vízi jármű egy fatörzs volt, amelyet az oldalára fektettek és kivájták a belsejét. Mindössze arra volt szükség, hogy az így kialakított üreg elég nagy legyen ahhoz, hogy beleülhessen egy ember, és hogy a fa anyaga ne legyen korhadt. Ha a kiszemelt fatörzs megfelelt ennek a feltételnek, alkalmas volt. Mivel ezek a csónakok jóval a fémszerszámok feltalálása előtt készültek, a fa kivájását szabályozott tűzzel és kőszerszámokkal végezték. A megperzselt részeket lekaparták azután a törzs elejét és végét hegyesre faragták, hogy kisebb legyen a közegellenállás a vízben.

Fatörzsből vájt kenuk több helyről is előkerültek Észak-Európában. Ezek a csónakok ezidáig ismert legrégibb formái. Korábbról nem volt ismert a vízi közlekedés semmilyen más változata, csak az úszás és az uszadékfába kapaszkodás.

Miután Skandináviában járunk, kóstoljunk meg Gasztrobakancslistánkról egy helyi jellegzetességet, a forrón füstölt lazacot.