16. épület
Földrajzi hely: Róma, Olaszország
Stílus: Itáliai kora keresztény
Építőanyagok: Tégla, márvány és gránit, mozaik
Eredetileg Constantinus császár lánya, Constantia (elhunyt 354-ben) mauzóleumának vagy martironjának (vértanúsírtemplomának) épült. Bár a szokásosnál nagyobb, a római mauzóleumokhoz hasonlóan kör alaprajzú: belső terének középpontjában, a kupola alatt állt egykor Constantia és testvére Helena (a Constantinust követő császár, Hitehagyó Julianus felesége) porfírszarkofágja (ma a Vatikán múzeumaiban láthatók).
Az épület a Sant'Agnese-bazilika főhajójához csatlakozik: Constantia különösképpen rajongott a szentért. A kör alaprajz főként a belső térben nyilvánvaló: a kupolás középteret 12 gránitból faragott oszloppár, illetve egy gyűrűs dongaboltozattal fedett kerengő övezi. A kompozitfejezetes oszloppárok boltíveket hordoznak. A középrész 22,5 méter átmérőjű kupolája a Pantheonhoz hasonló technikával épült. Nem kizárt, hogy ez az épület ihlette a jeruzsálemi Szent Sír bazilikát, amelyet Constantinus és édesanyja, Helena emeltetett.
A Santa Costanza mozaikokkal gazdagon díszített: ezek a kora kereszténység idejéből fennmaradt legrégebbiek közül valók, jóllehet többségük megsemmisült az évszázadok során, s csak néhány maradt ránk az Újtestamentum jeleneteivel. A kerengő míves mozaikjain egymásba fonódó keresztek, növényi díszek, mértani minták láthatók, valamint puttók szőlővel. Az 1254-ben IV. Sándor pápa által templommá szentelt mauzóleumot mindmáig használják a hívek.
Miután megtekintettük, látogassunk el Capri szigetére és kóstoljuk meg a capri salátát:
http://gasztrobakancslista.blog.hu/2014/06/25/18_insalata_caprese_az_olasz_trikolor
