19.épület
Építettő: Ecclesius püspök
Földrajzi hely: Ravenna, Olaszország
Stílus: Bizánci
Építőanyag: görög márvány, kő
http://wikimapia.org/#lang=hu&lat=44.420586&lon=12.196342&z=18&m=b&v=8&tag=46520&show=/44814
Ravenna kulturális örökségét földrajzi fekvésének köszönheti: a kelet-nyugati útvonalak kereszteződésénében áll. A San Vitale-templomot Ecclesius püspök kezdte építeni, de már Maximianus püspök szentelte fel 548-ban. A centrális alaprajzú épület magját kupolával fedett, hét köríves, félkupolás bővítménnyel (exedrával) kiegészített, nyolcszögű tér alkotja. Ezt szintén nyolcszögű körüljáró övezi, amely felett a középtér felé megnyíló karzat (empóra) húzódik. A kupolát az oktogon sarkaiba illeszkedő, kis gömbháromszög formájú boltozott szerkezetekre ültették. A bejárattal szemben elhelyezkedő, apszissal záródó szentély a középtér felé nagy diadalívvel, a körüljáró felé kétoldalt három-három oszlopokkal alátámasztott boltívvel nyílik meg. A középteret közrefogó nyolc pillér közötti exedrákat két szinten kosárfejezetes oszlopokkal kialakított árkádok díszítik. A San Vitale architektúrája az elmozdulást jelzi az ókori római jellegű részletformálástól a bizánci megoldások (az apszis sokszögű külső fala, kosárfejezetek, keskenyebb téglák alkalmazása) irányában.
A boltozatokon, oldalfalakon és az apszisban látható mozaikok a bizánci művészet e műfajának legjobb állapotban fennmaradt, Konstantinápolyon kívüli alkotásai. A Justinianus császárt hívei körében illetve a Theodóra császárnét és kíséretét ábrázoló híres képek (az apszis két oldalán) a korai bizánci mozaikművészet alkotásai közé tartoznak. A centrális elrendezésű San Vitale előképként szolgált Szent Sergius és Bacchus konstantinápolyi templomához és Nagy Károly aacheni palotakápolnájához.
