57. idea
"Özönvizet küldtünk, de egy ember túlélte a katasztrófát..."
Athrasis III.8. (mezopotámiai özönvíz mítosz tábla)
A legtöbb ókori civilizáció nagyon hasonló özönvíz mítosszal rendelkezik, ami arról szól, hogy az isten(ek), hogyan pusztított(ák) el büntetésként az élőlények nagy részét egy hatalmas, hosszan tartó áradás segítségével.
A legrégebbi írott verzió a sumerektől származik, kb. Kr.e. 2150 tájékáról. A legrészletesebb pedig a Biblia által leírt változat.
A legtöbb verzióban az isten, vagy istenek az újonnan teremtett emberek bűneiért szabják ki ezt a büntetést, de minden esetben figyelmeztetnek egy kivételes embert, hogy hajót építsen. Ez az ember legtöbbször a családját is magával viszi, valamint egy párt minden állatfajból.
Az isteni harag elmúltával az ember köszönetet mond, és az állatokkal együtt újra benépesíti az elpusztított területet.
Sokan, (pl. Däniken, Nemere István) azt a következtetést vonták le a sok helyütt előforduló hasonlóságokból, hogy az özönvíz egy valóban megtörtént globális katasztrófa volt, és egy ősi (nálunk is) fejlettebb civilizációt pusztított el, talán okosabb és bölcsebb következtetés, hogy egy ókori közel-keleti özönvizet örökítettek meg így.
Mások a természetfeletti létezésére látnak bizonyítékot az özönvíz mítoszában.
Az özönvizet követő szivárványt pedig az isteni igazság és szeretet jelképének tekintik.
