35. találmány
A fogak tisztítására és a lehelet frissítésére már 7000 évvel ezelőtt használtak pasztát az egyiptomiak.
Az összetevői: a mirha, vulkáni habkő, ökörpata hamuja, porított tojás- és osztrigahéj.
A keveréket kézzel dörzsölték a fogukhoz.
A Sárga császár belgyógyászati könyve (Huang-ti Nej-csin) egy kínai gyűjteményes munka (Kr.e. 400), ami foglalkozik a fogfájás okaival és akupunktúrával való kezelésével. Ez a világ első szisztematikus fogkezelési gyakorlata.
A fogkrémként használt anyagokat a XVII. száazadig a mítosz és a babona határozta meg.
A Kr.u. I. században például azt hitték, hogy elkerülheti a fogfájást, aki a nyakába akaszt egy zacskóban farkas ürülékéből származó állatcsontokat (Manapság ez a babona a borostyán viselésében tért vissza, hasonló hatékonysággal, mint a farkasszar).
A görögök és rómaiak már aranypántokat használtak fogpótláshoz.
Fogporok a XVIII. században készültek először Európában, sokszor káros összetevőkkel. Általában téglaport kevertek glicerinnel, ami lecsiszolta a fogzománcot, így inkább káros volt, mint hasznos.
Az 1850-es években krétaport adtak a fogporokhoz fehérítőnek, és megjelent az első üvegben árult fogkrém, a Créme Dentrifice.
1873-tól a Colgate kereskedelmi mennyiségben kezdte gyártani, és üvegtégelyben kezdte árulni illatos fogkrémjét.
Miután megtudtuk, hogy a fogkrémet az egyiptomiak találták fel, kóstoljunk meg Gasztrobakancslistánkról egy, az egyiptomiaknak tulajdonított édességet, a mályvacukrot.
Persze utána mossunk fogat!
