16. találmány

"Így Dávid erősebb volt a filiszteusnál, parittyával és kővel, ...és megölte őt..."

Sámuel I. könyve 17,50

A parittya prehisztorikus fegyver valószínűleg már 10 ezer évvel ezelőtt is ismert volt. A legrégebbi fennmaradt példányai Tutanhamon Kr.e. 1325-ben készült sírjából kerültek elő.

Támadó katonák parittyával egy asszír domborművön Szennaherib palotájában

Szerepel természetesen a Bibliában, legismertebb előfordulása Dávid és Góliát története.

A parittya segítségével kilőtt kő sokkal távolabb repült, mint a kézzel hajtott. Egy hosszúkás, középen a lövedéknek bemélyített szövet- vagy bőrlapból állt, aminek a két végére két egyforma hosszú zsineget kötöttek. A bőrbe követ helyeztek, a két zsinórt egy két befogták, (vagy az egyiket a kézhez erősítették), majd a harcos a dobómozdulat végén az egyik zsineget elengedve elröpítette a követ.

A parittya hatékony fegyver, könnyű elkészíteni, használni, a hozzá szükséges lövedék pedig könnyen hozzáférhető. Nem meglepő hát, hogy széles körben használták az ókorban, Ausztrália kivételével. A parittyakő akar 600 méterre is repülhet, ami jóval több, mint a nyílvessző hatótávolsága, bár kevésbé pontos.

A görögök és a rómaiak már használtak ólmot a kő helyett, de továbbra is a kő marad a parittyások legnépszerűbb municiója.

A középkorra a parittyát kiszorították a fejlettebb fegyverek.

Ha már Tutanhamon sírjánál jártunk, nézzük meg Gasztrobakancslistánkon, hogy készül az egyiptomi narancsos, római köményes sárgarépa saláta.