5. idea

Körülbelül 400 ezer évvel ezelőtt a Homo heidelbergensis hosszú vékony faeszközöket kezdett készíteni, amelyeknek a végét kihegyezte, tűzben edzette, így létrehozta az első lándzsákat. A németországi Schöningenben 3 ilyet találtak, a leghosszabb 2,3 méter hosszú volt. A lándzsák kiképezése - modern példákat párhuzamul véve - arra utal, hogy inkább hajításra használták őket. Ez lehetővé tette, hogy nagyobb vadak elejtésével is megpróbálkozzanak, ahogy ezt a lehringeni példa mutatja, ahol egy mammut csontvázába fúródva találtak ilyen kezdetleges fegyvert. Elég rossz körülmények uralkodhattak akkoriban és elég nagy húshiány, ha őseink rávették magukat, hogy megtámadjanak egy 5 tonnás jószágot pár kihegyezett karóval.

A Homo neanderthalensis Kr.e. 64 ezerben már kiélesített kőhegyeket kötözött a lándzsa végére, ami nem csak a sebzését növelte, hanem messzebbre is lehetett hajítani. A nagy ugrás a fémek megmunkálásával következett be, a réz majd vashegyek feltalálása tökéletesre fejlesztette eme gyilkolóeszközök hatékonyságát.

Nemrég Szenegálban vad csimpánzokat figyeltek meg, akik kihegyezett faágakból készítenek fegyvert vadászathoz. Érdekes módon ezeknek az eszközöknek a tökéletesítésében a nőstény csimpánzok járnak elől, amiből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy az emberiség őskorában a hölgyek sokkal inkább hozzájárulhattak a szerszámok fejlesztéséhez, mint a férfiak.

A schöningeni lándzsák

A lándzsa valószínűleg a legfontosabb találmány volt, ami lehetővé tette több százezer éven keresztül az emberiség fennmaradását. Ehhez képest az 5000 éves írott történelmünk apró momentum. A védőoltások, antibiotikumok, a fertőtlenítés és az összes többi orvosi találmány jelentősége eltörpül a lándzsa feltalálása mellett. A lőfegyverek feltalálásáig nélkülözhetetlen volt minden csatatéren.

Miután eltűnődtünk a lándzsa szerepén az emberiség fennmaradásának szempontjából, 

nézzünk meg egy szintén Németországból származó ételt Gasztrobakancslistánkon, a fekete-erdei sonkát (Schwarzwälder Schinken).