14. épület
Földrajzi hely: Leptis Magna, Líbia
http://wikimapia.org/#lang=hu&lat=32.641150&lon=14.285974&z=19&m=b&v=8&tag=46520&show=/5079591
Stílus: Ókori római
Építőanyagok: Mészkő, római beton
Mortimer Wheeler (1890-1976) kiváló régész szerint a rómaiak tisztaságmániája ösztönzően hatott a tágas enteriőrök kialakítására és a nyilvános fürdőházak (thermák) építésére szerte a Római Birodalomban. Leptis Magna ("Afrika Rómája") ún. vadászfürdői a mai ipari létesítményekre emlékeztető, egyszerű, zömök, boltozatos épületek. Nevüket az egyik boltozott csarnok leopárdokra és más vadakra leső férfiakat ábrázoló freskóiról kapták. A fürdők az I. század végén épültek, amikor Septimus Severus császár rengeteg pénzt fordított szülőhelye újjáépítésére. A város területét kibővítve külvárosokat hozott létre, amelyeknek szükségük volt saját fürdőkre. A vadászfürdőket eredetileg tengerparti villák vették körül.
Az épületek páratlan módon szinte teljes épségben fennmaradtak, ami a római beton rugalmasságának is köszönhető. Az épületek hosszú dongaboltozatai és kupolája is római betonból készült. Az ugyanekkor épült római Pantheon kupoláját szintén így építették. A vadászfürdők bizonyítják, mennyire elterjedt volt a betonfödém a római kor végén. Míg a Római Birodalom bukása után az építészetben általános maradt a különböző kupolatípusok és a dongaboltozat alkalmazása, addig a betont csak a XX. században fedezték fel ismét.
Miután megtekintettünk, kóstoljuk meg a líbiai bárányhúsos makarónit:
http://gasztrobakancslista.blog.hu/2014/06/12/17_libiai_makaroni
