7. festmény
Museo Archeologico Nazionale di Napoli, Nápoly, Olaszország
A sírboltok festésének gyakorlata a Kr.e. VII. században kezdődött Etruriában. A legkorábbi példákat Veii-ben, és Cerveteri-ben fedezték fel. A festmény a búvár sírjából az ún. archaikus korszak végén készült. Ez az időszak erős görög befolyást mutat, ami tetten érhető magán a búvár figuráján is, ami hasonló a görög vázákon szereplő alakokhoz. Az etruszkok nagy fontosságot tulajdonítottak a versenysportnak, ezt Tarquinia-ban sok sportoló férfi és nő sírja bizonyítja. „A halászat és vadászat sírja” egy parittyával madarakra vadászó férfit és egy horgászó kisfiút ábrázol. Az „Augurok sírja” birkózó mérkőzést, a „Zsonglőrök sírja” női akrobatát, férfi zsonglőrt és egy sípon játszó zenészt mutat nekünk.
A temetkezési szokások nagy változatosságot mutatnak. Gazdag családok nagy közös sírokba is temetkezhettek, de találunk kisebbeket, nagyobbakat, házaspárokét és egyszemélyes sírokat. Etruszk irodalomnak nem maradt fenn bizonyítéka, így mindent, amit a kultúrájukról tudunk a művészetükből, a régészet segítségével és más népek beszámolóiból ismerjük. A Kr.e. I. századra az etruszk népet és kultúrát teljesen beolvasztotta Róma.
