39. idea

A földi életünk valamilyen formában való folytatódása ősi gondolat. Az, hogy tetteink következményeként a mennybe vagy a pokolba jutunk kb. 6000 évvel ezelőtt Mezopotámiában fogalmazódott meg. 

Bizonyítékok vannak rá, hogy az ottani népcsoportok hittek benne, hogy isteneik "fent" lakoznak, a halottak lelkei pedig "alászállnak", egy helyre, ahol nagyon meleg van, sötétség és bánat.

Az egyiptomiak egyfajta bíráskodásban hittek, miszerint halálunk után ítélnek felettünk, és az igazak egy létrán a mennybe mehetnek, míg az igaztalanok szívét felfalta a krokodilfejű, oroszlánsörényű és vízilóhátsójú nőnemű démon, Ammut. Egy feltételezés szerint az, hogy vízi és szárazföldi állatok alkotják, azt is jelenti, hogy sehová nincs menekvés Ammut elől. Neve felfalót, elnyelőt jelent.

A mérleg mellett ábrázolják, melyen hitük szerint az elhunyt szívét megmérték. A mérleg másik serpenyőjében Maatnak, az igazság istennőjének tolla volt; ha egyensúlyban volt a kettő, az elhunyt átjutott a túlvilágra, de ha a szívet lehúzta az elkövetett bűnök súlya, Ammut felfalta a szívét.

Figyelemreméltó hasonlóság van az ősi egy- és több istenhívő vallások között a különvált menny és pokol elképzelésében.

A keresztény közhiedelem szerint létezik egy mennyország, ahol trónol az Úr,és az angyalok meg az igaz emberek lakoznak, míg a pokolban a bukott angyalok és igaztalan emberek.

Ennek ellentmond a Biblia, ami azt mondja, hogy az Isten mindenütt jelen van.

A jelenések könyve egyértelműen leírja, hogy Isten elpusztítja a poklot a "tűz tavában" és teremte egy Új Mennyországot az angyaloknak és egy Új Földet az embereknek.

Miután megtudtuk, hogy a mennyben és pokolban először az ókori Egyiptomban hittek, nézzük meg, hogy készül egy jellegzetes egyiptomi mazza.