67. idea
"Ha egy fiú apját megütötte: kezét vágják le."
"Ha egy awelum „awelum fiának” szemét elpusztította: pusztítsák el az ő szemét."
Bár az általunk ismert legrégibb törvénykönyv Ur-Nammu (Kr.e. 2100-2050) nevéhez fűződik, a legismertebb és legteljesebb Hammurapi Kr.e. 1772-ben keletkezett törvénykönyve.
Hammurapi (Kr.e. 1792-1750) Babilon hatodik királya volt, és hatalmas kiterjedésű területen, és sok népcsoport felett uralkodott. Ez szükségessé tette, hogy a különböző népcsoportok különböző szokásjoga felé, egy egyetemesen elfogadott, illetve betartatott törvénykönyv lépjen életbe.
A törvénykönyvet, hogy mindenki számára elérhető legyen egy törvényoszlopba vésték. "Az oszlop anyaga diorit. Egy francia expedíció találta meg 1910-ben Szúzában, ahová az Kr.e. II. évezred végén zsákmányul hurcolták. A törvényoszlop tetején két személy látható, az ülő Samas, a Nap és az igazság istene, és az előtte álló Hammurapi.
Maguk a törvények nem a szó mai értelmében vett törvények, inkább ítéletek, a király nem kötelező érvényű kódexet akart alkotni, mivel az ókori Mezopotámiában az uralkodó nem hozhatott törvényeket, erre csak az isteneknek volt joguk. Kittu(m)-nak (szó szerint „igazság”) nevezték tágabb értelemben az érvényes világrendet, amelyet az istenek hoztak létre. Az uralkodás lényege pedig a kittu(m) fenntartása volt.
A tételes jogot nem ismerték, hanem oktató szöveget írnokok, tisztviselők, bírák számára. A mű maga ezért inkább a didaktikus műfajok közé sorolható. Számos másolata maradt fenn, ez arról tanúskodik, hogy az oktatás kötelező tananyaga volt. Világos stílusa és pontos fogalmazása miatt irodalmi normának számított. A Gilgames-eposz mellett az óbabiloni kor egyik legfontosabb szövegemléke. A szerkesztésében közreműködő jogtudósok felhasználták a korábbi sumer és akkád jogi irodalom műveit is. (Ur-Nammu Kr.e. XVIII-XIX. századi és Lipit-Istár Kr.e. XIX. századi „törvénykönyveit").
A Hammurapi-féle „törvénykönyv” két jogrend összefonódását mutatja: a compensatio elvén alapuló hagyományos mezopotámiai jog, és a törzsi jog talio elve („szemet szemért, fogat fogért, életet az életért”) szerint készült. A büntetőjog mellett jelentős helyet foglalnak el a kereskedelem, a közigazgatás és a mindennapi élet szabályozásáról szóló rendelkezések. Így például szigorú előírásokat tartalmaz az öntözőberendezések karbantartási költségéről, a rabszolgák adás-vételéről (védi a városállam szabad lakosságát), a földbérletről, a katonai telepesek jogairól. Meghatározza a büntetések formáit: megkorbácsolás, csonkítás, kivégzés (karóba húzás, elégetés, vízbe fojtás."
Hammurapi törvénykönyvének hatalmas jelentősége van, hiszen tudtunkkal előtte soha senki nem próbálta meg egy törvénykönyvvel egyesíteni a különböző népcsoportokat.
Hatása még a középkorban is érezhető volt, hiszen a vízpróbát (az ártatlan nő fennmarad a vízen, a boszorkány elsüllyed) még a XVII. századi, európai boszorkányüldözéseknél is bizonyító erejűnek tartották.
