52. találmány
A viaszvesztéses öntés (viaszmintás, precíziós öntés vagy finomöntés) a fémmegmunkálás egyik legősibb művelete, már 5000 évvel ezelőtt is alkalmazták az egyiptomiak és mezopotámiaiak.
A tervezett formát először méhviaszból megformázták, majd több réteg hőálló gipsszel vonták be.
Ezt az öntőmintát felmelegítették, így egy lyukon keresztül kifolyt a viasz és az így keletkezett negatív mintába öntötték az olvadt fémet. Miután kihűlt, a gipszet letördelték róla és így megmaradt a viaszminta pontos mása fémből.
Az ókori keleti civilizációk ezt a módszert kis bálványszobrok, vagy bonyolult mintázatú ékszerek készítéséhez használták .
A II. világháború idején precíziós fegyverek gyártására is alkalmazták ezt a módszert, de napjainkban például az atomerőművek bonyolult alkatrészei is így készülnek.
Manapság jobb minőségű viaszt használnak például, de az eljárás lényege semmit nem változott az elmúlt 5000 évben.
