44. találmány

"A régi idők emberei zsírt használtak, hogy megkenjék a tengelyeket..."

Idősebb Plinius, történetíró

Amióta létezik a kerék, azóta van szükség a kenésére is, hogy a súrlódás csökkenthető legyen.

Energiát takarítunk meg vele, csökkentjük a kopást és az elhasználódást, , megelőzi a túlmelegedést, és mérsékli a működési zajt.

Kr.e. 1400-ból került elő harci szekér, aminek tengelyén állati zsiradék nyomát találták meg.

A római fogathajtóknak is létszükséglet volt a kerekek kenése. Egy Spanyolországban talált mozaikon a versenypálya mellett álló ember olajos amforát tart a kezében, és úgy várja a szekeret, mint manapság a versenyzőket a forma 1-es boxutcában.

Jütlandon találtak egy Kr.e. első századból származó bronzkereket, amelyen barázdák segítették a tengely hatékonyabb kenését.

Több mint 1500 évvel később Leonardo feltalálta az önkenő tengelyvéget, amihez olívaolajat használt.

Egészen a XIX. századig az olívaolaj és az állati zsiradék maradt az első számú kenőanyag..

Az ipari forradalom korától cetolajjal és szaruolajjal kenték a gőzgépeket.

Az 1850-es évektől a kőolaj feldolgozása forradalmasította a kenőolajipart. 

Miután megtudtuk, hogy a kenőzsírt az ókori Mezopotámiában találták fel, nézzük meg, hogyan készül az arrafelé népszerű báránykolbász, a mumbar.